Zatykó Zoltán : Toronymagas Est

Mintha nem is telt volna el olyan gyorsan az a két hónap. Legalábbis nekem úgy t?nt, amikor újra beléptem a Gödör falai közé – alá, kinek hogy tetszik. Nem változott semmi és senki, csupán néhány új arc, és sajnos annál kevesebb régi, a kis kerek fémasztalkák és a sarokban felállított sejtelmes pódium, amelyen már oly sok tapsot kapott egy rakás m?vész és efféle különös jószág a maga kis el?adásáért cserébe. Az biztos, hogy Lektorunk belenyúlt az el?adóm?vészek s?r?jébe, hiszen egy igazi gyöngyszemre talált Polgár Lilla személyében. A drága hölgyet hallgatni nem csupán hétköznapi értelemben véve volt élvezet, hanem amolyan igazi „mindjártkicsordulakönnyem” érzéssel összekeveredett életszínház intuíciók kavarodtak fel bennem minden egyes vers után. Sehol egy baki vagy bicsak, semmi pánik, mintha éppen most lépett volna el? a sorok közül, hogy átadja magát a megszeppent közönségnek. Azt hiszem a Lilláról szóló dicséretet most hagyom abba, mert túlságosan hosszadalmasra sikerülne ez az iromány, ami a harmadik toronyestr?l igyekszik beszámolni.

Mosolyogva szemléltem tegnap este a nem kevés munkával és gyakorlással összeállított m?sorszámokat. Nagybecs? szerkeszt?nk igen hatásos színpadi jelleg? produkcióval készült nekünk, hogy szemünk-szánk tátva maradjon a hitetlenkedést?l. Feri hangja újra követelte a teret, ami át is adta magát a rekedtes, Charlie-t is megszégyenít? érzelem- kinyilatkoztatásoknak. A versek és a részletek hol megnevettettek bennünket, hol csak azt engedték, hogy magunkba nézve emlékeink közt kutakodjunk az után az elfelejtett ölelés vagy könnycsepp után. Aztán következett az igazi nagy durranás. Grexa Ági Én! Én! Én! Én akarok élni! cím?  fantázia-szüleményéb?l egy megelevenedett életkép villant el?, ahol úgy váltogatták egymást a karakterek és a jelenetek, mintha egy profin összevágott szappanoperába csöppentünk volna bele. Másik János közben nagyszer? játékával tette élvezetesebbé a közjátékot, és a néz?téren csak ritkán tudtuk eldönteni, hogy éppen vége van egy m?nek. Talán ez abból is adódik, hogy mindegyiket tovább bírtuk volna hallgatni, és senki nem várta a végét, még ha tudta is, hogy éppen akkor szakad meg a szó.

Sajnos aztán vége lett teljesen. Kialudtak a misztikus fények, kölcsönös gratulációk követték egymást, mosolyok és ölelések, elismer? szavak és szedel?zködés. Igen, jól olvassátok, ugyanis kedves toronytársaim gyorsan leléptek egyéb okokra (aggastyánkor, dobhártya problémák, „régvoltammárfiatal” szöveg, stb.) hivatkozva, mert az Estünk után egy hatalmas hangulatú klubzenekar vette át a még ki sem h?lt színpadot, hogy mindenféle kellemes szöveget egyesítsen a gitár, dob, heged? kompozíciójával. Jól otthagytak, még a maradék sörüket-borukat is nekem kellett összeszedegetni az asztalokról és meginni, mert ellensége vagyok a pocsékolásnak.

Szóval megint találkoztunk, hogy hátba veregethessük egymást régi barátokként, és h? torony?rökként. Azt hiszem, hogy a következ? Est már annyira kiteljesedett lesz, hogy csak bámulunk megint, mint…

Azért egy fontos feltétele van a dolognak, és ezt teljesen elfogulatlanul jelenthetem ki: Lillának hívják.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája