SV : Zsoltárok pogányoknak

A szomjúhozó imádságos énekei

Szomjúhozó
zsoltárai

 

Lilia
fohásza hazájáért:

 

Istenem adj er?t maradék nemzetemnek meg?rizni
maradék önmagát!

Atyánk adj fényt, ami nem halványul el,

adj az elménkbe világosságot, hogy soha ne
tévesszük szem el?l ?seink tiszteletét.

Adj jó emlékezetet, hogy eleink hazánkért véghez
vitt tetteit soha ne feledjük!

Istenem, adj bátorságot, alázatot és tiszteletet,
hogy igaz atyáink kitaposott útján mi is biztosan járhassunk!

Atyánk segíts, hogy meg?rizzük apáink földjét
gyermekeinknek!

Adj jó pásztort Atyánk, hogy legel?inkr?l juhaink
szerte ne szaladjanak!

Teremt? Isten tekints hazánkra!

Földjeinket tedd dúsan term?vé terményeiddel, amit
javunkra adtál e földi létre nékünk!

Atyánk, tedd áldottá lelkünket,

irigyeknek
adj önzetlenséget,

hazugoknak
igaz szót,

gonoszok
b?neit töröld el hatalmaddal!

Teremt?nk tedd, hogy igazak földje legyen hazánk!

Istent, ?söket, és egymást tisztel? emberek
sokasága legyen nemzetünk!

Anyánk imádkozz érettünk, hogy hazánk hegyei
magasodjanak,

völgyeink legel?i zöldelljenek,

 folyóink kék
pántlikaként díszítsék mindenkor term? földjeinket,

házunkban velünk lakjon,

soha el ne
távozzon a szeretet, és a békeség!

 

 

Xocsitl
könyörgése

 

Atyám, Te, aki a lelket
adod a jóknak és ura vagy a gonoszoknak,

Te aranyragyogású Atyám, hallgasd meg
könyörgésemet!

Adj az ért?knek, jó
értelmet,

az érz?knek szép
érzelmet,

adj az él?knek igaz életet!

Anyám, Te, fehérragyogású
igaz anyám,

Te, aki a jóságot,
szeretetet, áldást sugárzod az élettelenek és él?k lelkébe,

 Anyám hallgasd meg könyörgésemet!

Csillagokból sz?tt ruhájú, embert
?rz?k helytartója, hozzád könyörgök,

 tekints le ránk égi magasodból,

ne gyatra vétkeinket,

az igaz szív?ek, igaz szeretetét nézzed!

Hallgasd meg
könyörgésemet Csillagszem? Nénénk!

Állj mellénk óvó
szereteteddel, sugározz ránk állhatatosságot,

 önzetlenséget, tenni akarást földi
társainkért,

 a kövekért, állatokért, növényekért és embertársainkért!

A jóer? jogarát kezedben
tartó Magasságos Bátyánk, hallgasd meg könyörgésemet!

Adj er?t az er?söknek, ne
sz?kölködjenek, ha erejük fogyna,

 adj er?t a gyengéknek, hogy er?ssé
válhassanak!

Kérlek, segítsd a
köveket, a növényeket, az állatokat, minket, a jóakaratú embereket, hogy
megóvjuk magunkat a Gonosz hatalmától, pusztításaitól.

Adj nekünk er?s
érzékeket, hogy meghalljuk a suttogásban a csalfaságot,

 adj nekünk er?s bels? látást, hogy meglássuk a
fényl?ben az árnyékosat,

adj nekünk er?s lelket,
hogy ellen álljunk a Gonosz csábításainak.

Adj er?t Magasságos,

hogy szabad akaratunkból
választott szolgálatunkat a Mindenség Urának

 a jóság, szelídség, békesség és a szeretet
útját járva teljesítsük!

Mindenség Istene segíts,
hogy megszabaduljunk a Gonosztól ránk zúdult bajból!

 

A haldokló  Xocsitl imája

Atyám! Te, aki a világmindenséget teremtetted
sóhajoddal,

Anyám, Te, aki a vizeknek parancsolsz
lélegzéseddel,

tekintsetek le rám,

 kicsiny
porszemre a föld portengerében!

 Utamat megfutottam,

 h?séggel
végigjártam,

 kiszabott
könnyeim gyöngyeit mind szertegurítottam,

kacagásaimat elkacagtam.

Velem adott szeretetet megsokszoroztam!

Engedj visszamennem Uram,

 fogadd
vissza a garast,

 amit
meg?rzésre adtál teremt?m,

 amikor
idejöttem,

fogadd vissza kamatostul!

Kérlek Atyám légy könyörületes velem,

engedd, hogy vétkeimet a b?nbánat vizében átmosva,
itt hagyhassam a föld sarában!

Áldott legyen a te neved Miatyánk!

Legyen meg a Te akarod, mind a menyben, mind a Földön!

 

 Ik’nab b?nbánó
fohásza

 

Mi Atyánk, aki a
mennyekben vagy,

 bocsásd meg b?nömet, amit elkövettem!

Atyám nézd e riadalmat
elmémben,

 mert tudom, minden él?lény, minden élettelen
ellen,  Ellened vétettem!

Atyám, Te a Szelídség, a
Jóság, a Szeretet Atyja,

 szabadíts meg a gonosz hatalmától!

Atyám, tekints reám,
gyenge vagyok, gyáva, hazug,

 megcsúfolom szívem törvényeit tetteimmel.

Atyám kérlek, tégy engem
igaz, hív szolgálóddá!

 

Ahaw imája:

 

Istenem,
Te ki az égben vagy, Te, aki a szeretet és a jóság vagy makulátlanul, hallgasd
meg gyermeked könyörgését.

Atyám, ne b?neinket,

 megújult lelkünket nézzed,

 mártírjaink h?si kiállását a Jó mellett, az
Igaz mellett,

 áldozatukat nézd, amit tettek népükért,

 megmaradt csekély számú gyermekeidért.

Nézd el Atyám, napi
csetlésünk-botlásunk a föld porában,

szeretetre vágyó,

 igazságra vágyó lelkünket nézzed,

 tiszta szív? hitünket vedd mértékül Atyám,

 segíts meg minket,

 szabadíts meg a gonosztól,

kinek kísértésének nem
tudtunk ellenállni,

kinek mézédes szavában
nem hallottuk meg a kígyó sziszegését.

Megtévesztettek,
félrevezetettek vagyunk Atyám,

 tekints le reánk, adj er?t, új utat vágni,
keskeny, új úton visszatérni hozzád!

 

Anyák dala:

 

Üdvözlégy, kel? Hold az
égen!

Üdvözlégy vizek Úrn?je,
mindenség Királyn?je!

Üdvözlégy szerelmetes
Anyánk!

Áldott a te jóságod,

 áldott a te gondoskodásod gyermekeidr?l.

Áldott legyen a neved!

Köszönjük Anyánk, gondoskodásodat,

köszönjük Anyánk, értünk
szóló imádat,

amit meghallgatott az
Istenatya!

Imádkozz érettünk,

 por és sár testbe szorult lelkekért,

 most és mindenkor könyörületes Anya!

 

Ik’nab panasza

 

Nem védeni fogom a kárhoztatott lelkeket, de jöttem a
magunk üdvéért szólni.

Bírája lehetünk-e másnak, ha magunkat meg nem ítéljük?

Az igazság gyémánt, amely több fényben, több színt mutat,
de fény nélkül láthatatlan marad. Nézzük az igazságunkat a józanság világosságánál,
adjunk lámpást az ítélend?knek, hogy megláthassák a maguk igazát ?k is.
Tévedést?l, elhamarkodott döntést?l ily mód tudjuk magunkat megóvni.

Százak vagyunk itt kim?velt emberf?k, a szélrózsa minden
irányából érkez?k.

Tudásunk virág, ami hogy nyílhasson, nagy el?dök lába
nyomába kellett lábunk illeszteni. Fáradtsággal szívtunk magunkba minden
tápanyagot, ami a gyomok közül felemelt bennünket. Virágunk term?re fordulása
adja meg a feleletet, mennyit ér tudásunk. Gyomok között termett virágot, megfojt
a gaz, term?re fordulni nem hagyja azt.

  Mi tudós papok,
orvosok, vegyészek, építészek, fizikusok, csillagászok, matematikusok,
irodalmárok, történészek, m?vészek mezei virágként létezünk-e, amit körbe indáz
a gyom, s agyon nyom, eltipor? Bár jó sorsunk, istenünk felemelt, mégis
elhasalunk, gazok árnyában h?sölünk? A tudás hatalom. Hatalom kezében mi a
tudós? Fegyver! Nem fegyvernek jöttünk e világra, hanem orvosságnak! Fegyverré
váltunk, szipolyozó paraziták gyilokjává. Saját íjunkkal lövik ránk vissza a
mérgezett nyilakat. Mire ment volna a mi tudásunk nélkül bárki gazember?
Semmire. Hiszen tudásuk csak a fondorlatra elég. Tudtuk ezt, mégis csendes
szelídséggel kiszolgáltuk ?ket, így veszett el a világ dics?ssége.

A dics?sség Isten akaratából újra a földre száll, ha
megtisztítjuk lelkünket a rárakódott hívságoktól, ha megacélozzuk er?nket, a
szeret elvén, békességben együtt élünk, de letiprunk minden törekvést, ami az
orvosságot méreggé akarja tenni!

  Eljött az ideje a
szellemi megújhodásnak! Eljött az ideje, a szeretetb?l ered? alkotásnak! Eljön
az ideje majd a tudás igazi hatalmának, hogy békesség legyen a földön minden jó
akaratú embernek!  Most itt az ideje a
gondolkodásnak, most itt az ideje van a változásnak! Minden hatalom, minden
uralkodó szerte a világon a nyers er?fölényéb?l emelt magának várat, ezt az
er?fölényt megszerezték maguknak huncutsággal, csalással, hazugsággal,
fegyverrel. Látták a szelídek és a bambák hiszékeny gyengeségét, lecsaptak
rájuk, mint a kesely?k, tépték lelküket, tépték szívüket, tépték csontjukról a
húst. Boldogtalan prédák milliói éltek és haltak a Földön, néhány csapat
kesely?t táplálva. Együgy? emberek millió szolgálták saját jó szántukból,
hízelegve, vagy csendes beletör?déssel a ragadozókat. Remélve, hogy ?ket elkerüli
a véres cs?rük csapása, tépdelése, remélve jobb sort, könnyebb életet, itt a
földön, vagy boldogultan a túlvilágon.

Az uralkodók mindenkor eszközként néztek az alattvalókra,
kiknek fölibe emelkedtek er?szakos hazugsággal, vagyonukkal mért hatalmuk erejével.

Embertársuk eszköz lett kezükben, eke, ami a földet szántja,
gép, ami a ruhát szövi, eszköz, egy tárgy, kevesebb, mint az állat, csak egy
darab fa, amivel fortyogó üstjükben megkavarják a szutykos aranyukat. Mi
tudósok adtuk a legtöbb fegyvert a zsarnokok kezébe, amivel hatalmuk fenn
maradhatott, amivel hatalmuk gyakorolhatták, amivel gúzsba köthették, az
emberek milliónyi tömegét, csokorba, mint a nyírfavessz? sepr?t, amivel, minket
is kisepertek, ha úgy jött gonosz gondolatuk. Nézzünk hát magunkba, nézzük hát,
tudunk-e többek lenni egy fakanálnál, tudunk több lenni, egy szál vessz?nél!  Most összecsaptak a dögev?k egymás koncáért,
vetélkedtek gonoszságban, amit ellenünk földlakók ellen, és Föld anyánk ellen
elkövethettek. Most egymás kopasz nyakának estek, egymás torkába fojtották a
diadalüvöltést, amit mámorító pusztításuk sikerének örömére hallattak volna. De
mi, emberek, szelídek és bambák választottunk magunknak új zsarnokokat, akiket
táplálhatunk, akikért szolgálhatunk, akik igája alatt nyöghetünk. Saját g?günk
teszi velünk ezt, mert különbnek akarjuk érezni magunkat embertársunknál, valamivel, akármivel. A
g?gös vetélkedés démona hajt minden embert? Ti tudós papok, akik Istent?l a
tehetség súlyát kaptátok lábbilincs-golyóként utatok járására, nézzetek
magatokba! A tehetség, a tudás szolgálatra kötelez, embertársaitok rabjaiként minden él?t,
minden élettelent szolgálnotok kell! Mindet és mindent, amit Isten teremtett
ebbe a világba. A gonosz harcot hirdetet a természet er?i ellen.

Rabigába hajtanák a szelet, a napfényt, a vizeteket, a
föld kincseit. Er? feszül er? ellen. De mi ne legyünk többé eszköze a gonosz
harcának a természet legy?zésében! Mi hívjuk szövetségesül, segít?nkül a
szelet, a vizet, a tüzet, a föld kincseit! Lássuk meg kicsinységünk a
világmindenségben, és mérjük fel az alázatos egységünk nagyságát! Legyen
emberségünk orvossága a másik embernek, állatnak, növénynek, k?nek, b?séggel
mérjük jóságunkat egymás iránt, és b?séggel mérnek ?k, azok is majd nekünk!

Ik’nab vagyok, orvos a Lótuszvirág földjér?l. Meggyújtom
lelkem lobogó t?zzé, feny?gyantával, borókabokor száztüskés levelével. Kit?zöm
fáklyámat házam elé, a magas feny?fa keresztjére, messzire látszódjon!  Várom a többi nemes lélek odagy?lését, hogy
megteremtsük majd a szeretetteljes szolgálaton alapuló társadalmat, amiben
minden ember érték, jelenünk öröme embertársunk, jöv?nk ígérete lesz
gyermekünk! Én Ik’nab, hívlak Benneteket, házam el?tt a fáklya lángja soha sem
fog kihunyni, mert szívemben megbocsátás, szeretet és másokért való
tettrekészség lakozik, mert szívemben lakik az Isten, akinek templomává
építettem testemet.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 07:44 :: SV
Szerző SV 59 Írás
A nevem nem titkos, nem rejtőzködésből 'SV', ami az írásaim fölött áll, hanem tisztelgés Verő László emléke előtt. Verő Lászlóval együtt kezdtük tervezni és létrehozni a 7torony-t..., egy másik laptól jöttünk és hoztam a régi nick-nevemet. Nem vagyok rá képes, hogy megváltoztassam. A változtatással mintha elfogadnám, hogy Ő már nincs. Pedig itt van, lélekben mindig velünk marad. Így tisztelettel kérem a megértésüket! Sike Valéria