Torma Péter : Igazság

A Pál utca és a Mária utca sarkán jólesően fetrengett a koratavasz. Nem hallatszott ide a most amúgy is meglepően kis forgalmú Körút zaja, és a háttérben megnyugtatóan magasodott a bőr- és nemibeteggondozó tömör, szilárd alakja.
Egyszercsak hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Az utcasarkon álló ötemeletes ház pillanatok alatt a földdel lett egyenlővé. Por, füst, és emberi sikolyok szállongtak a friss, márciusi levegőben.
Nem messze onnan egy tolókocsi álldogált az utcán, ősöreg, legalább százhúsz éves aggastyán ült benne. Keze, amelyben még mindig szorongatta a bombát működésbe hozó távirányítót, erősen remegett, de szemében ugyanazok a lángok lobogtak, mint régen, nagyon régen, amikor senki nem merte Janó bácsinak hívni, amikor még mindenki tudta, hogy Boka János a neve.
– Márpedig itt grund lesz… – motyogta alig hallhatóan, és az őrült lángolás a szemében átadta helyét a győztes igazság tiszta, fehér fényének.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 10:13 :: Torma Péter