Böröczki Mihály - Mityka : ÉVVÉGZŐ

 

 

Kiradíroztam megint egy esztendőt,

a naptáramban fogynak a szereplők,

jaj, annyi barát, s annyi óra ment el,

a jussul ide hagyott félelemmel.

 

A december már huszonnyolc napot élt,

és fárasztja hosszúra nyúlt ittlét,

kitörölne a világűrben bárhol,

pár ünnepet a zsúfolt naptárából.

 

Ám megragadt a múló idő szintjén,

s úgy telik-múlik hajthatatlan, mint én,

az elmúlás dacával úgyse számol,

mert előbb-utóbb eltűnik magától.

 

Azon tűnődöm, végül mi marad meg,

a legfájóbb, a legjobb, vagy a legszebb,

de a lélegzet holton túl szuszogjon,

s a szeretet maradjon végleg otthon.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.