Pilla S.M : BÁRHOGY

 


Bicskén, a tataiútötvenen súlyosjeges tömbök ülnek… 

a nyár hátán… a tél él… az ablakokban 

– csak – jégvirág hajt. Hideg van. Nagyon. 

Az Isten látja. Néha – ha kedve tartja, akkor – kimenekíti a 

sóhajokat a fényre… oda, ’hol zöld a fű, 

még a gaz is



a tataiötvenben, Bicskén… most… összesúg egy fogas, 

s pár cipő: „már így marad! Az ember csak kárhozat”;

emlékek szenvednek s hullnak szét 

a ház körüli betonon. A kapu előtt – ott, ’hol a vágy 

boldogan nyögött, mert nem érdekelte, 

hogy mit hall, s mit nem meg az út, az utca – 

a remény köhög; talán… már holnap… új kezek, lábak jönnek, 

hogy elbontsák a tél nyomait… a kút – az is lehet – majd zokog, 

ám a terasz fölött, a csatornák élein az összes cinege

pont úgy szidja kukacait, 

‘kikből nem lett lakoma


… 


a háztető, ‘mit a múlt épített s javított széppé:

a jeges helyett világszínt kap… a szobák elnémulnak, 

ahogy az összes rongyosra járt hajóparketta is… 

hogy akkor, ‘mikor új szemek jönnek, 

ne ijesszék őket, s az álmokat



ez a nyár a tél alá menekült. 

A tataiötvenben, Bicskén – most – csontigterhek hálnak. 

Az Isten néz. Látja az embert, aki tegnap hallotta, 

de leszarta, hogy „hagyd! Az semmi, 

ami nem belőled fakad…”

Ma reggel minden a kávéillat fölé ragadt. 

Az idő furcsa szagot kapott, s a kétség

hangosan ordította: „Jaj! Jaj…” 


Hiába? „Jaj”!? Nem érdekel! Ágy, de szekrény sem. 

Fázom. Elég! Mennem kell. 

Nem holnap. Még ma. Most! Azonnal… oda, 

ahol egy évszak sincs. 

Hogy milyen voltam?!  Ki voltam?! 

Az Isten eldönti. Ha akarja… bárhogy… már nem zavar. 


(Bicske, 2018. június 23.)

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Pilla S.M
Szerző Pilla S.M 104 Írás
Szia, te Toronynak mélyen tisztelt publikuma... Szeretem a verseket, és szeretem más szemével ( is ) látni az élet fontos kérdéseit, érzéseit, gondolatait. Sok időt töltök olvasással, akkor is, ha éjjel van, és akkor is, ha a hajnalom álmosan kacsint, pislog a bokrok alatt. Realistán humanista vagyok. Olyan, akinek a kultúra, az irodalom létszükséglete. Én is írok! Körülbelül 7 éve. Azért kezdtem el írni, hogy eltereljem a figyelmemet a monoton hétköznapok nem kellemes pillanatairól, később pedig azért is, hátha másnak is ad valami érzést az őrült, és kicsit heves életmeglátásom: a negatív, vagy kevésszer pozitív érzelmi világom, s legnagyobb ihlet forrásom, a hit. Pár gondolat arról, hogy a verstan - költészet - mely irányai érdekelnek: a kötött formák, és a szabadok is. Közel áll hozzám elődjeink közül Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Kafka Margit, Pilinszky János, a kortársak közül Baranyi Ferenc, Fabo Kinga, Füzesi Magda, Varró Dániel, Radnai István költészete, de ez utóbbi lista még hosszú, sok kortársra felnézek itt a Toronyban, és más irodalmi honlapon is... Pár gondolat a sajátoméról: minden versemet nagymértékben a lelkem - fájdalmam, boldogom - írja. A toll - manapság android - mindig velem van. Sokat használom, mint mondtam vagy kötött, vagy "csak úgy jön" formában. A kritikus oldalamról. Átlagos véleményezőnek, kommunikálónak - kritikusnak - tartom magamat, mert úgy gondolom, egy vélemény általában szubjektív, és ha valaki szán időt a verstanra, akkor objektív is. Sok kortárs, és "régi" verset olvasok, igyekezve (ezzel is) bővíteni verstani ismereteimet (autodidakta módon). Csak olyanhoz szólok, ami megfog, hat rám, mert ami nem tetszik, az lehet másnak tetszik, ezért miért bántsam a szerzőt egy negatív véleménnyel. Vallom: igen, minden kritikának a versre kell irányulnia, de(!) illik figyelembe venni a szerző lehetőségeit, tehetségét, képességét, tudását, és persze lelki világát is. (Ha valaki a kritikámat kéri, szívesen teszem, de igyekszem őszinte, emberi hangnemben közölni) Publikációimról egy pár szó: jelenleg, főleg az interneten jelennek meg verseim Törpilla, Pilla néven. Nyomtatott formában antológiákban vagyok (Albanegra Anya, Szerelem c. válogatásaiban - pályázaton nyert publikálási lehetőség -, és a DMK Ködlepel c. Antológiájában - meghívásra -). Idővel szeretném elérni, hogy irodalmi folyóirat(ok)ban is olvasható legyek, de addig még sokat kell tennem. A visszajelzések biztatóak, és motiválnak abban, hogy elhiggyem, van esély arra, hogy ez az álmom valóság legyen. Majd eldönti az idő, és amit az Úr nekem ajándékozott, a kitartásom, és a tehetségem. Még valami. 2014. májusában jelent meg, az Underground kiadó gondozásában, első önálló verseskötetem, Pilla Pillanatok címmel, amiben egyaránt olvasható kezdetleges, és már stílisztikában, és minőségben is magasabb szinvonalú vers is. A kiadó tág marketinges rendszerének köszönhetően, kötetem a Bookline, és a Libri webshopján is elérhető, sőt, a könyvtárak is hozzájuthatnak, országos listára kerülése lévén. Folytathatnám még, de szerintem ennyi információ kezdetnek elég. Beszéljenek helyettem tovább verseim, hozzászólásaim. Fontos: szeretem, ha az olvasó(m) jelzi, ha "tetszőt", vagy "nem tetszőt" írok, ezért arra kérem, nyugodtan használja a lehetőségeket, amivel tudtomra adhatja véleményét, mert érdekel, és szívesen fejlődnék.  Köszönöm a figyelmet, és mindenkit szeretettel várok, látok rímes, vagy nem rímes, boldog, vagy nem boldog pillanataimnál! "Pilla", alias S. Mariann