Böröczki Mihály - Mityka : Barátfüle

Nyomtatás

Az összes játék azt üzente – rá ér,

mert illatozó csoda volt a tányér,

az íze, mint az égből szakadt nektár,

s bő vággyal tömte meg a szilvalekvár,

úgy pirult meleg plédként rá prézli,

hogy ínyem barna mázát ma is érzi,

kis figurácskák, cikk-cakkozó széllel,

a torkomat se érdekelte mért nyel,

az öröm fittyet hányt a nagy egészre,

úgy tömtem, mintha sose lenne vége,

a nyúzott edény sparhelt szélén gőzlött,

még pihente, hogy anyám csodát főzött,

de viselte a napi falat gondját,

és megáldotta kedvével a konyhát,

a falatozás lendülete itt van

megráncosodott mozdulataimban,

s bár én öregszem, nem vénül a mámor,

mert ma is fuldoklom a boldogságtól.