Nagygyörgy Erzsébet : Akár a szűzi hó

Nyomtatás

Hát eljött a lassan kúszó tél hava,

és te már nem énvelem sétálsz haza.

Álmaimban ott álltunk a fák alatt,

lelkünkről levált minden mi rátapadt,

szívünk tiszta lett, akár a szűzi hó,

vágtatott a vágyunk, mint egy vad csikó.

Szép szerelmünk akkor feltámadhatott,

s életünk talán egy új reményt kapott.

Ám bíró magam vagyok, magam felett,

rút hibám nem várhatom, hogy elfeledd,

nélküled kegyetlenek az éjjelek,

bús csendben magánygyümölcsöt érlelek.