Kakaó, meg álommese,
pöttyöscsésze, nyuszis alj.
Hányszor ágyba hozta anyánk,
ha csillapult az esti zaj.
Tollpihehad, párnacsaták,
hat gyerekláb rúgkapált.
Hideg télben takaróként
nagykabátját rakta ránk.
Imát mondott, mi utána
csak az Áment. Úgy legyen.
S lógtunk nyakán mind a hárman,
mint Jézus a kereszten.
Mese, ima. Hittünk benne
égi fényben lobogva.
S elindultunk félig ébren…
ki mennybe, ki pokolba.
