Kastély Máté : Zsuzsa

Nyomtatás

Börtönöm falára kócolom neved:

Zsuzsa.

Egy árva szénkarc csak csupán.

Napokból kirakott üzenet,

De nem t?lem – furán

Faragott minket mesterünk.

Általunk nem feled

Senki. Míg téren, és id?n át

Húz, vontat a neved:

Zsuzsa.

Mint számban málló kenyér

Úgy foszlik szótagjaira szavad,

S míg éltettél,

Te, ki sokasodni kész,

Mert beléd szalad

Mind a titkol tag,

Ki törte egész.

Zörg? csillagképek között,

Te mindig sorsom néma csendje voltál.

S míg én aludtam puha párnák között,

Te álmaimban forgolódtál.