Böröczki Mihály - Mityka : Fánk

Nyomtatás

Úgy állt össze, mint templomban a béke,

nem leskelődtem valamennyi részre,

csak illatoltam, ahogy összerakják,

a sülni vágyó résztvevők adagját,

a porcukor, élesztő, langyos tej és

a felfutásra fertályóra sejtés,

aztán a liszt, puha vaj, s a tojásból

a sárga gömböcskék a legjavából,

majd gyúrni, gyúrni, gyúrni jó puhára,

és visszatenni nyugodni a tálba,

majd nyújtották, mint akit rajta kapnak,

míg nem lett épp jó másfél ujjnyi vastag,

s a kéz, a gyúródeszka és lélek

sok kerekségre vágta az egészet,

s hogy vékonyodjon, készen a sütésre,

egy óvatos ujj hatolt közepébe,

és mint aki a nagy munkába fáradt,

a mért percekből pihent még egy párat,

aztán a sütés utánozhatatlan

lágy ritmusa a bizsergő olajban,

fedő fölé, s a lyuggatott alulra,

majd fedő nélkül, megfordítva, újra,

mert tudta már a szalagosra sültje,

hogy melyik alul és melyik fölülre,

rá porcukor, s baracklekvár, a házi,

hát hogyan tudtam volna ellenállni,

s míg a legelső harapásra vártam,

már ezer íz igyekvült szét a számban.