Kép: Internet
Dermedt jegenyesor vágyik úgy a Napra,
mint ahogy én vágyom, szelíd érkezésed,
sok morcos kudarcom tépd ezer darabra,
s míg szikes szívemben éled szívverésed,
szemérmes árnyékként borul a tegnapra.
Nyiss kaput! Szerelmem szalagját rád kötöm!
Örömkönny-cseppbe csempésztem már a vágyam,
s bízom: gyöngyét, igazzá gyötri az öröm,
hisz mámoros csókodtól alélttá váltam.
Nézd! Lobogó lángunkban a mennybe szököm.
Írj újra engem! Hídként feszüljön testünk!
Legyen örök menedék ölelő karod,
s ha e hév-heve csenddé békül, hát vesszünk,
halált hozó tüskéd hiába takarod,
tövismadárként holtig éneklem eskünk.
