Már gyermekkoromban is bátran a Napba néztem
’s míg bárányfelhőkkel dominózott apró ujjam,
úgy tudtam és hittem; a fénytől nincs miért félnem
’s megtehetem, hogy álmaimat sötétbe bújjam.
Azóta már világosabb a teremtés terve
– láttam gyilkos tüzű napot és tisztító vihart,
mely felemelte a szemetet, de el is verte
’s tudom, az igazság a látszatnál tovább kitart.
Vártam meghittséget és mit ember a fényben lát
( mert én már gyermekkoromban is a Napba néztem )
’s míg felmérhettem a viharok áldását, kárát,
kiderülhetett: mégsem álltam mindenre készen.
Ám, nem kell túljutnom minden elefántcsonttornyon,
ha jó szándékra értetlenségből épült a gát
és, ha valami ellen reménytelen harcolnom;
hát, megvárom nyugodtan, hogy legyőzze önmagát.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.29. @ 19:21 :: Schifter Attila
