Lucskai Vincze : Nabis



cinóber véremmel festem át az eget
csapzott ecsettel
csak csapzott lehet
folyjék meg rajta az alkony
s ha kertem végébe kéretlen lopózott
hát maradjon

két est között
tüskebokrot hajt a mezsgyém
és déltengeri gyöngyöket csókol az éjbe
gauguini pöttyök kéje
bomlott palettán

a tüskék között vonyítás senyved
csavargó botján nyüszítve
odébb áll

mélykék árnyakat vonszolva
a hold
a házak falát pásztázza végig
szögesdróton citerázik
a sikátorban ?rt jár a viheder
kioltja az ablakokat sorra
rég leemelt feszület helyén
sziluett dereng
borzongva

s ha toronyiránt okker ménesén
mégis kukorékolna a hajnal
galagonya tövébe heveredek
vonyítani

a tüskebokor logikáján
talizmános próféták kuncognak

Legutóbbi módosítás: 2007.12.22. @ 00:18 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...