https://www.youtube.com/watch?v=X8rnBhJX6xE
A sorok közt átjárók vannak.
Reggelek, hajnalok. Érintesz,
érintenélek. Szádhoz szelídül
hangom. Már nincs távolság,
se tél, se fal, csak valami
ránk hajló, idegen sötétség.
Hozzád vetkőzöm a félhomályban.
Lehull rólam minden. A tegnap.
A fény, az éjszaka. A csend.
S csak a holnapok zajos,
hideg áradása marad. Lengő
fények cikáznak szívedben,
szeretésem nyüzsgő méhkas.
Múltízű tájakat, törékeny
holnapokat keltesz életre.
Szárnyakat rajzolsz, úszó
felhők közé fáradt flamingókat.
Indulsz. Érkezel. Lábad
alatt névtelen kövek sírnak.
Hallgat a múlt s néha, te is
belehallgatsz a kútmély csendbe.
hidd, nincsenek véletlenek…
Csak áthajlások, szívzuhogások,
mozdulatlan visszatükröződések.
Szívemre fekszel.
feloldoz a jelen…
Örvénylik a reggel.
Feloldódom benned.
(…)
Télmadarak fészkelnek
a zsugorodó horizont szélén.
A szél beleordít a világba,
zajong bennem a hiányod…
De a sorok közt ott lélegeznek
az örök átjárók, a csendes,
hajnali szárnysuhogások…
Legutóbbi módosítás: 2013.12.29. @ 15:13 :: Szilágyi Hajni - Lumen
