rúgj hát bele az elesettbe, ha már földön van,
nézd, nem mozdul, nem védi magát csak akaratlan
emeli kezét arca elé, létezik talán,
mert elnyűtt szíve vért pumpál, de foszló kabátján
a régvolt-tegnap mocskos pecsétjei díszlenek,
bőre kékre fagy, halált fújnak a jeges szelek,
ne nézz rá, minek? neked ő csak zavart okozhat,
szép világképed rombolja, de mit is akarhat?
dögöljön éhen, érdekel? az asztalod megterítve,
zabálhatsz két pofára, poharad óborba merítve,
örökös mosolyt húztál fel pofátlan pofádra,
jéghideg logika vezet, érzelmek kizárva,
több tízezres cipőd, ha akarod Martens bakancs,
és beletaposol a „senkibe”, mert ez parancs,
mit megszabott neked a felső tízezer bunkó,
hát végezd jól dolgod, nem vagy te egy buta tuskó,
még pár év sunyiság és jólétben dinasztiád,
a köztől kilopott pénzből épült hierarchiád,
ne félj, összetart a tolvaj banda, utca mocska
nem szennyezi szép ruhád, csak ha a sarokra
állított oszlopra felhúznak,
és ringatózol a téli szélben.
Legutóbbi módosítás: 2012.11.18. @ 13:14 :: Tiszai P Imre
