Hiába nézik a bárányfelhők, vagy bégethetők
álmaink? Másféle harc hangunk zászlaja alatt,
szigszalag tépő csend, egyetlen lehetőség, ha
megteremtjük. Bálványok nélkül ágyazódunk
a természetbe. Húrjaink energia fonalak, te
rajtam játszol, és kibélelt hárfádon szivárvány
színben nyílnak felféle utak. Ide a szerénység
bátran letelepülhet, amennyiben volt áldozat.
Vágyak kordonja mögött sugárzó testű vadak.
Barangol a fény – árnyak kiterülnek – felissza
testünkről a harmatot; világrend békébe pácolt
indulat úszik a szélben, mint elméd hullámhada.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.19. @ 10:15 :: Marthi Anna