Marthi Anna : másféle harc

 

Hiába nézik a bárányfelhők, vagy bégethetők

álmaink? Másféle harc hangunk zászlaja alatt,

szigszalag tépő csend, egyetlen lehetőség, ha

megteremtjük. Bálványok nélkül ágyazódunk

a természetbe. Húrjaink energia fonalak, te

rajtam játszol, és kibélelt hárfádon szivárvány

színben nyílnak felféle utak. Ide a szerénység

bátran letelepülhet, amennyiben volt áldozat.

Vágyak kordonja mögött sugárzó testű vadak.

Barangol a fény – árnyak kiterülnek – felissza

testünkről a harmatot; világrend békébe pácolt

indulat úszik a szélben, mint elméd hullámhada.

Legutóbbi módosítás: 2012.05.19. @ 10:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak