(József Attiláért)
Csak a lelke fáj, nem a teste
az értünk szoborba zártnak.
Odalökik kétségbeesve
a mély, zavaros Dunának.
Nincs szó, kegyes marasztalás sem,
helyére új urak jönnek.
Testes bajnak kell a varázsszer,
s imádság a vízözönnek.
Áztassa alsó kövén lábát
dinnyehéj-csendben, míg elmerül.
De ő már századokat lát át,
akár alul van, akár felül.
(Kép: József Attila-szobor Budapest)
Legutóbbi módosítás: 2012.05.08. @ 15:44 :: Seres László
