M.Simon Katalin : Elsodorva

 

 

Amikor lehullott az első levél,

Földig hajolt érte az ág,

De hiába, elszállt a széllel,

Többé nem látta.

Visszahúzta folyton zizegő

Maradék sarja,

És tűrte némán,

Mint űz gúnyt vele az idő…

Egy reggel különös pompában

Levelei elhagyták mind,

Roppant az ág, s a jeges űrben

 

Álomba merült megbékélten. 

 

Fotó: Magerusan Mariusz: Holtágra ítélve

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 10:56 :: M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin