Kávé mellé
horror tükörkép,
reggeli semmi,
mert vonalaimra
kellene ügyelni.
A tegnapi bundás kenyér
frivolan kacsint,
fél kiló zsiradék
narancsbőrrel riogat.
Szekérnyi rongykollekció
lett a ruhatáram,
fél nyolc csak,
időm mint a tenger,
hullámai majd délután
csapnak át felettem.
Addig bevásárlás,
fogtündér, munka meg az írás,
mindezt kapkodva, sietve,
fülig szerelmesen.
Pár perc teázás még
bőven belefér
a délelőtt káoszába.
– Hívjam, hogy eljön-e?–
áthisztizek Budára,
buszra fel, ellenőr,
átszállás…
idegeim kulcscsomóját
női táskám mélyén kutatom,
de nem találom.
Dél lett és fél kettő,
gyorsan ebédelek,
fél kifli, fél körte,
hisz csak pár óra,
és ott állok előtte.
Négykor hazarobogok
mert át kell öltözni
zuhany, smink,
a hajam borzalmas.
„Jövő héten levágni!”
írom a falra vörös rúzzsal,
és a körmöm rágom.
Jesszus, megint rám tör
valami rémálmom!
MIT VEGYEK FEL?
Kétségbeejtő
minden darab,
szoknya, pulcsi
s nem tudom mit
fogok ma még
magamra húzni.
– De nehéz nőnek lenni!-
mondaná most a drága,
szívem csücske,
nagymamám.
A gondolattól
kissé megnyugszom,
s töprengek tovább.
Jógapóz, belégzés,
megtartás, kilégzés,
de jaj, most látom csak,
hogy késésben vagyok!
Újra eljátszom:
buszra fel, átszállás,
ellenőr, miegymás…
Negyedóra késés,
a Deák téren már
torkomban ver szívem.
Hat óra tíz, hat óra húsz,
és a nagy ő nem jön el.
Lógó orral, hét után
érzéseim tombolnak.
Húzok innen a sunyiba,
ki ennyire öntelt alak,
engem nem érdemel!
Előkapom a mobilom,
s látom: fél nyolc, hétfő,
s a tegnapi sms :
”Randi kedden,
a Deákon, a lépcsőn
hat előtt ott leszek!”
Legutóbbi módosítás: 2012.02.26. @ 18:36 :: Ady Ágota Melinda
