Vázsonyi Judit : Magamhoz

az elcsitult
légben
mellkasomra ül
a nyár minden
gyümölcsének
illata

lábaimhoz
símuló
vizekr?l
szívem sugara

bánat – és
örömkönnyeimet
sík vidékek
kiszáradt
földjével
megosztom

s átölelem
az öreg f?zfa
már korhadó
kérge alá
rejt?zött
önmagam.