Kihunyt csillagok tüzében
ég? létem
éjzöld barlangjába,
lehajtom fejem szomorúságomból
faragott nyoszolyámra.
Közös boldog életünk
látomását vetíti
elém a képzelet,
kinyújtom kezem feléd,
oly soká
kerestelek.
Égszínkék pillantásod
jeges leheletét
érzem b?römön,
megfagyaszt örökre,
mégis
te vagy börtönöm.