Szemünk összeér,
mint pókhálóhíd íve
túlsó parttal,
tekintetünk halk,
filigrán gondolat;
szitakötő vagy pilleszárny
törékeny ennyire;
sóhajként lebeg,
ha megérinted,
lehullik hímpora,
s örökre bőrödbe ivódik nyoma.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.18. @ 17:34 :: Péter Erika