Marthi Anna : Eljött a Nap

Cs.M.-nek

 

A

nap

jön most el

mikor kaput nyit

a szavak világa

nem lehet másképp

így kell lennie

ezeregy hajnal ékét

pitvarában hordva

ezeregy térdelés

nyoma lábra simul

minden pillanat

kis láncra fűzve

fényes mutatóba

ép lelkét hordja

mely tiszta

akár a

Nap

Legutóbbi módosítás: 2011.06.04. @ 18:10 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak