Ne kérdezd, mit hoz a holnap. Nem tudom.
Kábultan, álmodozva járok,
léptek nélkül veled, úttalan-úton
fényárban hordom a vakságom.
Csillagösvény visz, megbúvó hold-tavi
kráterek méhe lobbant lángra.
Engedd szomjadat szomjammal oltani,
öleljen gyümölcshozó ágad.
Repít a vágy. Látod, beléd fogódzom,
testeddé válik égő testem.
Orkánok tüzében ringatódzom,
elpusztít, hogy megteremthessen.
Szökik a nap, bronzaranya az estnek
még füröszt, már hiányod betölt …
Minden nőben én csak téged kereslek
s megtalálok benned minden nőt .
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Seres László
