(egy meditáció margójára)
amikor megtagadsz,
lábujjhegyen járok
mást- ölelésed elfüggönyzött ablaka alatt,
eljátszom magamnak is a nem-létezést,
tudom, balgább ez és makacsabb, mint a halál,
linóba metszett mégis-itt-maradás;
csak szeretni mindent, mi benned dobban
Legutóbbi módosítás: 2010.07.10. @ 17:29 :: Horváth Melinda