A gyermekek jogainak világnapját ünneplik november 20-án világszerte, így Magyarországon is. Az ENSZ 1989. november 20-án fogadott el egyezményt a gyermekek jogairól, a konvenciót Magyarország 1990. március 19-én írta alá.
A gyermekek a jöv? zálogai, vágyaink és álmaink megtestesít?i. Érzékeny, fondorlatos kis emberkék, akik pontosan tudják, hogy a szül?i szeretet végtelen és kiapadhatatlan, szerencsés esetben pedig elkíséri ?ket a feln?tté válás útján. Szül?nek és pedagógusnak – esetleg egy személyben mindkett?nek lenni – nem könny? és nem is jelentéktelen feladat. Hiszen a feln?ttnek kell a tudásra és szeretetre éhes kis lelkekb?l felel?sségteljes, segít?kész, rátermett jellemet nevelnie.
A Gyermekek Világnapját az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának kezdeményezésére 1954. óta szeptember huszadikán ünnepeljük. E napon a gyermekekre, els?sorban a fejl?d? országok gyermekeire emlékezünk, az ? támogatásukra, jogaik védelmezésére. E napon felhívást is intéznek a világ országaihoz annak érdekében, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek 1959. évi ENSZ-deklarációban megfogalmazott jogait.
A Gyermekek Világnapjának alkalmából világszerte számos rendezvény, vetélked? és verseny várja a gyermekeket és szüleiket, illetve minden érdekl?d?t, akik felel?sséget éreznek a világ szomorúbb sorsú gyermekei iránt is.
Magyarországon 1997-ben ünnepelték el?ször a gyermekek jogainak egyetemes napját. Az Országgy?lés a gyermekek védelmér?l és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt 1997-ben fogadta el, a jogszabályba mindazok a gyermeki jogok bekerültek, amelyeket az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye rögzít. E jogszabály határozza meg a gyermekek jogait, és szabályozza a szül?k, a nevel?k, az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a civil szervezetek feladatait a gyermekvédelem, valamint a gyermekek jogainak érvényesítése területén. Az európai uniós elvárásoknak megfelelnek a Magyarországon deklarált gyermeki jogok. Jelenleg 2,1 milliárd fiatalkorú él a Földön, vagyis a lakosság 35 százaléka gyermek.
Az UNICEF a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezete, mely a világ 160 országában van jelen programjaival. Mindenhol, ahol ahol háborúk, természeti katasztrófák, éhség vagy járványok fenyegetik a gyerekeket, ahol nincs egészséges ivóvíz és hiányoznak a tanulás legelemibb feltételei, ahol a gyerekek emberhez méltatlan körülmények között élnek. Az UNICEF programjaival egy jobb jöv? lehet?ségét teremti meg a világ több millió kisgyermeke számára.
Csaknem 6 évtizedes munkájával hozzájárult ahhoz, hogy mára a világon:
- egyezménybe foglalták a gyermekek jogait,
- a kisgyerekek 90%-át beiskolázzák,
- évente 2 és fél millió kisgyerek életét sikerül megmenteni véd?oltásokkal, megfelel? orvosi ellátással,
- 20 millióval többen jutnak egészséges ivóvízhez.
Az UNICEF évente 1,5 milliárd dollárt költ a gyermekek egészségügyi ellátására, táplálásukra, iskoláztatásukra, kizsákmányolástól, er?szaktól való védelmükre.
Ez azonban csak a kormányok, vállalatok és magánszemélyek önzetlen támogatásával lehetséges, hiszen az UNICEF nem részesül az ENSZ költségvetéséb?l, s programjait kizárólag önkéntes hozzájárulásokból finanszírozza.
Az UNICEF története
Az UNICEF jelszava:
A GYERMEKEK MINDENEK EL?TT!
‘Nemes céljaink eléréséhez néha nem árt egy kis rámen?s arcátlanság. Az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF els? f?igazgatójának, Maurice Pate-nek, világos és életbevágó cél lebegett a szeme el?tt, amikor 1947-ben néhány soros levelet írt az amerikai külügyminiszternek: ‘100 millió dollárra van szükségem, hogy 6 millió gyereknek egy pohár tejet és egy darab kenyeret adhassak.’ Pate megkapta a pénzt, és így az UNICEF segíthetett a háború utáni Európában fagyoskodó, éhez? és beteg gyerekeken.’ – így emlékezett vissza az UNICEF els? éveire és feladataira Sir Peter Ustinov, a nemrég elhunyt Oscar-díjas angol színész és író, az UNICEF jószolgálati nagykövete, aki 3 évtizeden keresztül állt a gyermekek szolgálatában. A szervezet céljai nem változtak azóta sem. Az UNICEF ma is pártatlanul és megkülönböztetés nélkül nyújt segítséget a világ legkiszolgáltatottabb helyzetben lév? gyermekeinek. A II. világháború után, a romokban hever? Európában a lakosság éhezett, hiány volt alapvet? gyógyszerekb?l, összeomlott az egészségügyi ellátás. Gy?ztes és legy?zött egyaránt segítségre szorult. Az ENSZ tagállamai a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére döntöttek 1946. december 11-én, a Közgy?lés els? ülésszakán, az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermeksegélyalapjának, az UNICEF-nek a létrehozásáról.
Görögország, 1950 (Fotó: UNICEF/ICEF-0318)
Az els? évtized (1946-1956) 1947-ben, amikor az UNICEF ténylegesen megkezdte tevékenységét, Európában katasztrófális volt a helyzet az élelmezés terén. A szarvasmarha állomány nagy részét levágták, hogy az emberek húshoz jussanak. Szinte teljesen elt?nt a tej, a gyerekek növekedését biztosító legfontosabb fehérje és kálcium forrás. Az UNICEF ekkor a következ? területeken nyújtott segítséget Európában:
Görögország, 1950 (Fotó: UNICEF/ICEF-0278)
Élelmezés
Olcsó és tápláló élelmet szállított, s megpróbálta biztosítani, hogy minden gyerek naponta egyszer meleg ételhez jusson az iskolában. A kanalat és a tányért a gyerekek vitték magukkal, a szétosztásról helyi egyházi és szül?i szervezetek gondoskodtak. Európa kormányai 6 millió gyermeket tudtak élelmezni az UNICEF segítségével. A tejr?l és a csukamájolajról még évek múltán is mindenkinek az UNICEF jutott az eszébe. A szervezet els? emblémája is egy tejet ivó kisgyereket ábrázolt.
Görögország, 1951 (Fotó: UNICEF/ICEF-0355)
Egészségügy
A háború után a tuberkulozis és a nemi betegség jelentette a legnagyobb veszélyt a leromlott egészségi állapotú gyerekekre nézve. A Svéd Vöröskereszttel közösen mintegy 20 millió gyereket vizsgált meg alig három év alatt az UNICEF, majd 10 millió gyerek számára biztosította a BCG oltást. Penicillin adásával pedig hamarosan felére csökkentették a nemi betegségek miatti halálozást.
Magyarországon
1947-ben az UNICEF Budapesten is irodát nyitott. Tejport, ruhát és penicillint szállított az iskoláknak, a kórházaknak és különböz? gyermekintézményeknek, malária (!) és vérhas elleni kampányokat szervezett. Az irodát azonban 1949-ben politikai okokból bezáratta a kormány, deklarálva, hogy nincs többé az UNICEF segítségére rászorulva. A külföldi munkatársak elhagyták az országot, néhány magyar munkatársat azonban ENSZ javára való kémkedés vádjával börtönbüntetésre ítéltek. Dr. Hunkár Dénes, az egyik elítélt így idézi fel az UNICEF iroda m?ködésének történetét. A felvétel a Pet?fi Rádió Kitekint? cím? m?sorában hangzott el 2006. december 23-án.
Az 50-es évek elején lassan konszolidálódott a helyzet Európában. Bár sokan úgy gondolták, hogy így megsz?nik az UNICEF mandátuma, a szegény, ún. fejl?d? országok felhívták a figyelmet arra, hogy az Európán kívül él? gyerekeknek igen sanyarú a helyzete. Így az ENSZ tagállamai 1953-ban hozzájárultak az UNICEF szervezetének véglegesítéséhez.
A Gyermekalap ezt követ?en tevékenységét els?sorban az ázsiai, afrikai és dél-amerikai gyermekeket sújtó problémák megoldására összpontosította. Ezek közül talán a legéget?bbek a több száz millió embert fenyeget? fert?z? betegségek és a járványok, így a TBC, a malária, a lepra, a trachoma és a ma már ismeretlen fert?z? b?rbetegség, a framboesia voltak.
Lengyelország a II. világháború után (Fotó: UNICEF/UNRRA-4652)
A második évtized (1956-1965) Az UNICEF egyre több országban indított egészségügyi, táplálkozási, oktatási programokat. A kedvezményezettek körébe a gyerekeken kívül az anyákat is bevonták. Az UNICEF a kormányokkal való együttm?ködés mellett fontosnak tartotta, hogy a helyi közösségek is beleszólhassanak saját sorsuk alakításába. 1965-ben az UNICEF-nek ítélték a Béke Nobel-díjat.
A harmadik évtized (1966-1975) Etiópia, India, Nigéria, Pakisztán. Természeti katasztrófák és polgárháborúk egész sora teszi próbára a világszervezetet. Az élelem mellett az egészséges ivóvízre van a legnagyobb szükség az életben maradáshoz. Ekkor indul az UNICEF vízprogramja. Nagyérték? kútfúró berendezéseket és olcsó pumpás kutakat szállítanak a katasztrófák sújtotta területekre.
A negyedik évtized (1976-1985) Az UNICEF kampányt indít a gyermekhalandóság radikális csökkentésére. A véd?oltások bevezetése, a szervezet kiszáradását megakadályozó rehidráló só használatának elterjesztése, a csecsem?k szoptatásának támogatása és növekedésük rendszeres ellen?rzése olyan olcsó programok, amelyek gyermekek millióinak életét mentik meg. A világ politikusai egyre inkább odafigyelnek a gyerekek problémáira. Az ENSZ 1979-et a Gyermekek Nemzetközi Évének nyilvánítja. Ekkor kezd?dik meg a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény kidolgozása.
1996 Tanzánia gyerekek a gyerekjogokról (Fotó:UNICEF/Giacomo Pirozzi)
Az ötödik évtized (1986-1995) A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény 1989-ben nyerte el végs? formáját. Elfogadásával a feln?ttek a társadalom önálló, de különleges védelemre szoruló tagjaiként ismerték el a gyerekeket.
1990 szeptemberében az UNICEF kezdeményezésére 71 ország állam- és kormányf?je csúcstalálkozón vett részt New York-ban, melynek napirendjén a világ gyermekeinek helyzete szerepelt. Az értekezleten résztvev? politikusok ambiciózus célok elérésére vállaltak kötelezettséget a 2000. év végéig, pl. arra, hogy
egyharmaddal csökkentik az öt év alatti gyermekhalandóságot, felére csökkentik az alultáplált gyermekek számát, biztosítják, hogy az iskoláskorú gyerekek iskolába járhassanak, biztosítják, hogy mindenki egészséges ivóvízhez juthasson, segítséget nyújtanak a különlegesen nehéz helyzetben lév? (pl. utcagyerekek, gyerekmunkások) gyermekeknek.
Az 1990-es évek elején radikális társadalmi és gazdasági változások mentek végbe a közép- és kelet-európai országokban. Az UNICEF csaknem fél évszázad elteltével kénytelen programjaival visszatérni Európába, hogy figyelemmel kísérje és befolyásolja a közép- és kelet-európai gyermekek sorsának alakulását. Irodát nyit Albániában, Romániában, Oroszországban és Ukrajnában, 2002-ig kutatási programokat és mintaprojekteket finanszíroz Közép-Európában.
A hatodik évtized (1996-tól napjainkig) Bár az 1990-ben kit?zött célokat nem sikerült maradéktalanul elérni, a programjait a gyermekjogi egyezményhez igazítva, az UNICEF számos konkrét eredményt könyvelhetett el a XX. század utolsó évtizedében. N?tt a gyemekek életben maradási esélyeit jelent?sen javító immunizáció, a speciális szúnyoghálók és a rehidráló só használatának aránya.
11%-kal csökkent az 5 év alatti gyermekhalandóság. 77%-ról 82%-ra emelkedett azok aránya, akik egészséges ivóvízhez jutnak. 1 millió életet sikerült megmenteni azzal, hogy rehidráló só használatával felére csökkentették a hasmenéses kiszáradás miatt bekövetkez? halált az öt évesnél fiatalabb gyermekek körében. Míg a 90-es évek elején 350 ezren haltak meg gyermekbénulásban, 2003-ban már csak hétszáznál kevesebben. Ma az UNICEF munkáját nagy mértékben a 2000-ben elfogadott Milleniumi Fejlesztési Célok határozzák meg. A célok közül a szegénység és az éhezés csökkentése, az alapfokú oktatás általános tétele, a gyermekhalandóság csökkentése, az AIDS és más veszélyes betegségek elleni küzdelem közvetlenül befolyásolja a gyermekek életét. 2002-ben az ENSZ Közgy?lés rendkívüli ülésszakán a kormányok megállapodnak abban, hogy egy élhet? világot teremtenek gyermekeik számára. Az ülésen felszólaló fiatalok azt kérik: a feln?ttek ne csak problémát lássanak a gyerekekben, ?k szeretnének a megoldások részesei lenni.
Ahhoz, hogy az UNICEF segítséget nyújthasson a gyerekeknek, sokak összefogására van szükség. Azokéra, akik szakmai tudásukkal segítik a szervezet munkáját. Azokéra, akik adományaikkal vagy UNICEF képeslapok vásárlásával megteremtik a programok anyagi hátterét. S azokéra is, akik, mint Peter Ustinov, Audrey Hepburn, Liv Ullmann vagy Roger Moore – a szervezet jószolgálati nagykövetei -, népszer?ségüket állítják az UNICEF és a gyerekek szolgálatába. ‘Bár a társadalomban, tapasztalatom szerint, a gyerekek ritkán hallatják hangjukat, mindig számíthatnak azok támogatására, akik szívükön viselik a világ sorsának jobbra fordítását’ – mondta Peter Ustinov. ‘?k az UNICEF igazi szövetségesei.’
Etiópia, 1988 (Fotó: UNICEF/5261/John Isaac)
A gyermekjogok története
Egyetlen ember sem tulajdona a másiknak. Ez ma számunkra természetes, de nem volt ez mindig így, s ezt különösen a gyerekek szenvedték meg.
A gyerekeket egészen az újkorig a szüleik, els?sorban az apjuk tulajdonának tekintették. ? döntött életükr?l, munkaerejükr?l, oktatásukról. A gyermekek pedig engedelmességgel tartoztak neki.
Csupán az iparosodás idején, az iskolakötelezettség bevezetését követ?en kezdett különbséget tenni a „polgári társadalom” a gyermekek és a feln?ttek világa között, ami megváltoztatta a gyermekek kötelességeivel és engedelmességükkel kapcsolatos nézeteket. Az amerikai függetlenségi háború és a francia forradalom (1776 és 1789) óta az emberi jogokat övez? kiemelt figyelem oda vezetett, hogy alaposabban kezdtek foglalkozni a gyermekek helyzetével.
1833-ban Nagy-Britanniában a gyáripari törvényben megtiltották a 9 évesnél fiatalabb gyerekek alkalmazását a gyárakban, 1842-ben pedig a bányászati törvényben korlátozták föld alatti munkavégzésüket. 1896-ban Németországban a Polgári Törvénykönyv büntetéssel sújtotta azokat a szül?ket, akik bántalmazták gyermeküket, vagy nem gondoskodtak róla megfelel?en. 1899-ben az Egyesült Államokban létrehozták a fiatalkorúak bíróságait. Ezt megel?z?en a fiatalkorú elkövet?k a feln?ttekkel azonos elbánásban részesültek. A pedagógus Ellen Key 1902-ben a gyermekek évszázadának nevezte a XX. századot. Noha a kizsákmányolás, a gyermekmunka és gyermekprostitúció sokukat megfosztotta gyermekkoruktól, a XX. század mégis a gyermekjogok történetének legfontosabb korszaka volt.
A Genfi Nyilatkozat
A gyermekjogi mozgalom sokat köszönhet a brit Eglantyne Jebbnek, a Mentsétek meg a Gyermekeket (Save the Children Fund) elnevezés? szervezet megalapítójának. Látva a Balkán országaiban és Oroszországban a menekült gyerekek katasztrofális helyzetét az I. világháborút követ?en, és felismerve, hogy a gyermekek érdekében folyamatosan kell tevékenykedni, Eglantyne Jebb külön szabálygy?jteményt dolgozott ki, a Gyermekek Chartáját. Ezt a következ? szavak kíséretében juttatta el a Népszövetségnek Genfbe: „meggy?z?désem, hogy szót kell emelnünk bizonyos gyermekjogok elismeréséért és harcolnunk kell általános elfogadásukért”.
A dokumentumot 1924. szeptember 24-én fogadta el a Népszövetség közgy?lése és Genfi Nyilatkozat néven vált ismertté. A Nyilatkozat a gyermekek jólétét biztosító alapvet? jogokat tartalmazza. A dokumentum nem volt jogilag kötelez? erej?, s a Népszövetség 1946-os feloszlásával elvesztette jogi alapját.
Nyilatkozat a Gyermek Jogairól
Közvetlenül a II. világháború után szerették volna, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete – némi módosítással – meger?síti az 1924-es Genfi Nyilatkozatot. Az ENSZ Közgy?lése azonban 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, s ez aztán meghiúsította egy, a gyermekek szükségleteihez igazított további dokumentum elfogadását. Az Egyetemes Nyilatkozat mindazonáltal tartalmaz néhány a gyermekek javát – különösen a védelmüket – szolgáló rendelkezést.
Többéves el?készít? munka után, 1959. november 20-án fogadta el az ENSZ Közgy?lése a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot. Azóta november 20-a a gyermekek jogainak világnapja. A Nyilatkozat néhány konkrét jogot is megfogalmaz, így például a névhez, az állampolgársághoz vagy az ingyenes alapfokú oktatáshoz való jogot. Ugyanakkor ugyanúgy nincs kötelez? ereje, mint az 1924. évi Genfi Nyilatkozatnak.
Az 1966. évi ENSZ Egyezségokmányok
A gazdasági, szociális és kulturális jogokról, illetve a polgári és politikai jogokról 1966-ban elfogadott Egyezségokmányokkal jöttek létre az els? átfogó emberi jogi szerz?dések. Ezek konkretizálják a jogilag nem kötelez? erej? 1948-as Nyilatkozatot. A dokumentumok tartalmaznak néhány gyermekekre vonatkozó rendelkezést is. Ilyen például a gyermek joga arra, hogy a család, a társadalom és az állam megvédje, vagy a névhez és állampolgársághoz való jog, a diszkrimináció tilalma vagy a gyermek védelme a szül?k válásakor.
1979 – A gyermekek nemzetközi éve
A gyermekek nemzetközi évének ötlete annak a törekvésnek a nyomán született meg 1972-ben, hogy világszerte fordítsanak nagyobb figyelmet a gyermekek szükségleteire. A projektet az ENSZ Közgy?lése 1976-ban fogadta el, majd 1979-et jelölték ki a gyermekek évének.
1978-ban az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának ülésén Lengyelország tervezetet nyújtott be egy gyermekjogi egyezményre. Ez f?ként az 1959. évi Nyilatkozatra támaszkodott, s azzal utasították el, hogy nem elég átfogó, mélyreható. A tervezet 1980-ban benyújtott második, átdolgozott változata szolgáltatta végül a gyermekjogokról szóló egyezmény kidolgozásához a munkaanyagot.
Egyezmény a Gyermek Jogairól
A gyermekjogi egyezmény célja, hogy aktív szerepvállalásra késztesse az államokat a gyermekek jólétének biztosítása érdekében. További feladata, hogy összefogja és harmonizálja a különböz? nemzetközi jogi szerz?désekben elszórtan felbukkanó gyermekjogokat. Az UNICEF és más nem-kormányzati nemzetközi szervezetek aktívan részt vettek az egyezmény kidolgozásában. 1989. november 20-án, harminc évvel a Gyermekjogi Nyilatkozat és tíz évvel a Gyermekek Nemzetközi Éve után, az ENSZ Közgy?lése elfogadta a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt és 1990. január 26-án megnyitotta aláírásra. Még aznap 61 ország írta alá. Az Egyezmény rekord gyorsasággal, 1990. szeptember 2-án, egy hónappal a huszadik ratifikáció után lépett hatályba. Azóta – az Egyesült Államok és Szomália kivételével – a világ összes országa ratifikálta. (Az USA aláírta, de nem er?sítette meg.) A Magyar Köztársaság Országgy?lése 1991. ?szén ratifikálta a gyermekjogi egyezményt, melyet az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdettek ki.
Az Egyezmény Fakultatív Jegyz?könyvei
Kés?bb tovább pontosították a gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseit, amely így két kiegészít? jegyz?könyvvel b?vült. Ezeket Fakultatív jegyz?könyveknek nevezik, mivel a gyermekjogi Egyezmény részes államainak nem kötelez? egyben a jegyz?könyvekhez is csatlakozniuk. Ugyanakkor pl. az Egyesült Államok úgy csatlakozott az egyik Jegyz?könyvhöz, hogy magát a gyermekjogi Egyezményt nem ratifikálta.
A gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételér?l szóló Jegyz?könyv kimondja, hogy a 18 év alatti gyerekeket nem szabad katonai szolgálatra kötelezni. Ezzel 15 évr?l 18 évre emelte a katonai szolgálatra való behívásnak az Egyezmény 38. cikkében szerepl? alsó korhatárát. Aki önkéntesen jelentkezik katonának, az sem lehet fiatalabb 16 évesnél. így is érvényes azoban az a rendelkezés, mely szerint 18 évnél fiatalabbak nem vehetnek részt harci cselekményekben. A Jegyz?könyv 2002. februárjában lépett hatályba.
A gyermekkereskedelemr?l, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló kiegészít? Jegyz?könyv megtiltja ezeket a cselekményeket és arra szólítja fel az államokat, hogy szigorúan üldözzék és büntessék a kizsákmányolásnak ezt a formáját. Az Egyezmény 2002. januárjában lépett hatályba.
Magyarország 2006. februárjáig egyik Fakultatív Jegyz?könyvet sem er?sítette meg.
Forrás:
orientpress,hu
unicef.hu
http://www.orientpress.hu/portal.php?ReszletesHir=1&HirID=25503&ajanlo=RSS
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
