Tisztelt Honfitársaim, Kedves Hontalanok!
Szeretettel és leg?szintébb tisztelettel köszöntöm önöket, hazánk, Hontalalónia els? szabad, nemzeti ünnepe alkalmából.
Népünk közakaratának, vágyának, álmának a beteljesülése ez a mai nap.
E perct?l kezd?d?en, szabadon kiálthatjuk a világ röghözkötött népei felé:
– Éljen január másodika, Hontalanónia józanodásának nemzeti ünnepe!
Mi hontalanok, a földkerekség népei közül els?ként ismertük fel a józanodás szükségességét. Felismertük, és hogy sohasem feledhessük, a nemzeti ünnepek rangjára, régen méltó helyére emeltük. Hosszú út vezetett el azonban eddig.
Emlékezzünk csak, mennyi pezsg?, és egyéb alkoholtartalmú – igaz jófajta – itókát pusztítottunk el az évszázadok során nagy boldogságban, az ó évek utolsó napján. És emlékezzünk elsejére, a nagy másnaposságokra, a „kutyaharapást sz?rével” jelmondatunkra.
Tisztelt Józanok!
Becsüljük meg e nemzeti ünnepet, és harsányan fogadjuk: ma nem iszunk semmit!
Kedves Hontalanok!
Jó józannak lenni. Jó, mert nem fáj az ember feje. Jó, mert nincs hányingerünk, és az ember mája is rendben van. És, jó, mert az ember így, könnyebben ember. Nézzünk egymásra! Egy más embert látunk.
Ki vagyunk simulva, nyíugodtak vagyunk, pozitívan tekintünk a jöv? felé.
Boldogok vagyunk, és bizakodunk. Józanságunk a jövönk záloga, mint azt nagy költ?nk versében is írta:
” Józanságunk a jöv?nk záloga,
Éljen január másodika! „
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bizonyára sokan csodálkoznak, hogy ünnepi beszédemet önöknek hátat fordítva mondom el.
Ennek az, az egyszer? oka, hogy én hazánk zászlajának soha nem fordítok hátat. Erre esküszöm is!
A jelképeinket tisztelni kell! Nemzeti trikolorunkkal álljunk szembe, és a józanok sorakozzanak fel mögénk!
Szakítsunk a régi dogmákkal, mert csak így mehetünk együtt józanul, egy új világ felé!
Most ezen ünnepi percben, a zászlót a falról leveszem. Kérek mindenkit, hogy a zászlót, és engem követeve induljunk ünnepi sétánkra f?városunkon keresztül, egészen a Duma folyó jegéig, ahol ünnepségünk a választásokkal folytatódik.
Tisztelt Választó Polgárok!
Itt a Duma folyó jegén, örömmel látom, hogy sétánk alatt, a Duma jobb és bal partján él?k közül is rengetegen csatlakoztak hozzánk.
Er?s, egységes, józan nép lettünk!
Igaz vékony jégen vagyunk, de bizakodjunk. Ez a jég a mi jegünk, vékony is, olvad is, de a miénk!
Mi, akik itt állunk nem süllyedünk!
Az a nép, aki a világnak megannyi nóbeldíjast, megasztárt, és gy?zikéket is adott, nem süllyedhet el!
Ez a való világ! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Józan Társaim, Hontalanónia Népe, Választó Polgárok!
Ünnepségünk fénypontjához érkeztünk.
Látva a nagy egyetértést, megbékélést, és ezt a hatalmas, szavakkal ki sem fejezhet? összefogást, melyet irányomban tanúsítotok, a köz, a nép akaratának, egységének megfelel?en, kiáltsatok ki most királyotokká!
– Éljen a Király!
– Éljen a Király!
– Éljen a Király!
– Köszönöm! Alattvalóim! Én, mint Hontalanónia Királya, els? királyi rendeletemben a január másodikát, a nagy nemzeti kijózanodás ünnepét, jelen kinyilatkoztatásommal egyidej?leg, azonnali hatállyal, az ünnepek sorából eltörlöm!
Emelem poharam megkoronázásomra, és innen a partról kívánom nektek:
Legyen jó id?, a nap süssön rátok!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.14. @ 12:43 :: Ocsenás Gábor
