KKovácsKároly : Mégis porrá lenni

A gyönyör csiklandozza idegeimet,
már éreztem ezt az illatot !

 

A gyönyör csiklandozza idegeimet,

már éreztem ezt az illatot !

-lelkem ?rült zsibongásba kezd-

halk szavad, b?röd mit egykor itthagyott.

 

 

Mikor elmentél, szépséged bezártam,

rejtett, féltett kincsként bennem szunnyadtál.

Tápom voltál koldus éveimben,

kevély, nyegle létem fékje is te voltál.

 

Most kibuggyansz bel?lem, táncot idézel !

Lélek fogta lélek, kerengve lebben,

zenét ?zünk könny? szárnyon,

örömt?l sikongva, madárnál is szebben.

 

Illatok, ízek, bársony érintések,

elragadtok innen e sárba szakadt mából,

újra nemes leszek, méltó a múzsámhoz,

illanunk, mint lepke, e szürke borzadályból.

 

Viszel-e magaddal te kerge álomkép?

Fogunk-e mi még nagy esküket tenni?

Vagy végzetem veszejt el?

A valóság poklában mégis porrá lenni?

 

Mégis porrá lenni.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.11.23. @ 19:17 :: KKovácsKároly
Szerző KKovácsKároly 29 Írás
A valódi nevem Kovács Károly, bár gondolkodtam azon, talán valami feltűnőbb név menőbb lenne de... Egy majdnem épkézláb ötletem volt, ami a két regénykém szereplőinek nevéből;Ginseng Titusz lett volna, csakhogy a nevetéstől nem tudtam leírni, hát maradtam a réginél. Olyasminek, hogy hol lakom, és hogy ennyi, meg ennyi éves vagyok, azt hiszem semmi jelentősége. Talán úgy jellemezhetném magam, hogy egymástól jó messze lévő két énem próbál betűkkel zsonglőrködni e helyen, bár időnként összetalálkoznak, de mégis... A gondolatot a forma fölé helyező, és a bolondozós betűvető írásai találhatók itt türelmes embereknek.