Z. Farkas Erzsébet : HULLÓ FALEVÉL

2008.10.19. Z. Farkas Erzsébet Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
„Nézz rám! Láss meg engem!
Rövid életem rejtelmes jelképe
kicsi rügyből fakadtam pár hónapra…”

 

 

Örök változás, mégis mily kedves,

amint pörögve lehullt egy reggel,

zöldessárgán, ámde mégis büszkén,

mintha történetét tűzné elém:

 

„Nézz rám! Láss meg engem!

Rövid életem rejtelmes jelképe,

kicsi rügyből fakadtam pár hónapra,

de tettem dolgom egy teljes nyárra.

 

Szél járta, eső mosta erezetem,

zúgott a vihar, sóhajtott fölöttem,

nézz rám, vegyél észre engem,

csodálj és gyönyörködj bennem.”

 

Történetét átsűrítve mondtam,

falevél jelképpé árnya lobban,

futó, hangtalan sorsbeszéd

a földre foltos árnyakat terít.

 

 

 

Kazincbarcika, 1995. október 15.

Legutóbbi módosítás: 2008.10.19. @ 14:41 :: Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.