az éj bálterme szélesre tárta ajtaját el?ttünk
Tegnap este a Szépség meztelenül ránk nevetett,
az éj bálterme szélesre tárta ajtaját el?ttünk,
heged?szóra simultak össze a hiányzó részletek,
szerelmes gondolatoktól perdült táncra a kezünk.
Tegnap este a mi szemünk ragyogott fenn az égen,
és onnan csodáltuk bolygónk fényeit, hová születtünk,
elmosódtak a gondok, középre kerültünk a képen,
az istenek megengedték, hogy igazán szeressünk.
——————————————————————————————————————————
Kedves Ági!
Els? verset csak nagyon indokolt esetben „szoktunk” visszautasítani. A Toronyban
az a módi, hogy minden versnek legalább olyan jónak, vagy jobbnak kell lenni az el?z?nél. A prózáidat olvasva azt gondolom, ha változtatás nélkül felkerülne ez a vers, túl alacsonyra tennénk neked a mércét.
Ez az írás nem szól „versül”, hiába a magvas gondolat és a finom érzés, agyoncsapja a sok rosszul hangzó –ünk és az –ünk kedvéért megbontott egyenes szórend. Rímt?l függetlenül, mennyivel jobban hangzana. Az éj bálterme szélesre tárta el?ttünk ajtaját…
A „szerelmes gondolatoktól perdült táncra kezünk” – szintén kicsavartad a sorvégi –ünk kedvéért (és áthallásos is).
Dolgozz még rajta, kérlek. A versek sorsa, hogy felolvassák, elszavalják ?ket, muszáj, hogy ne csak a szívnek, de a fülnek is szóljon.
Szeretettel: Ilcsi
