Minden nap születik új
Megváltó,
egy gyermek, kinek sorsa
másokért halni,
jutalma csupán a feledés.
A Bárány jajszó nélkül hajtja
fejét a t?kére,
míg miénk a párnára hull,
háládatlan szülöttek vagyunk,
b?neinkért életeket pazarlunk,
jó ez így.
(?)
Hisszük a semmit,
égfelé fordított szemünkben
csak önmagunk tükröz?dünk,
lábunk el?tt a porban
fekszik a kulcs,
várjuk egyre a Fiút,
pedig
minden nap születik
Megváltó,
némán fizet b?neinkért,
talán ha sikoltana,
meghallanánk.
