Bánfai Zsolt : Pipafüst az ég alatt

A tájat, hol mostanában járok,

ritkán sebzi emberi lábak nyoma.

Ziháló mellkas halmai itt a dombok –

hófödte paplan alatt a vasárnapi simogatások –

gyerekkorunk törékeny hajnalán

amint tüdőnk légpárnái emelik az égbe,

akár a félénken hullámzó erdőket –

A közelben vesék telepei mossák

a fáradt kavicságyra vetkőzött vizeket.

Patakjaink mormogása örökös

mementó, melyben lüktetve szövi

holnapi mintáit az ember előtti emlékezet –

Nézem a felkarcolt ég sebeit.

Tépett dunyhák rejtekéből bújnak elő

felhők, szoknyák, meredő bércek.

Tüzesen szép asszonyarcok –

kacérak és merészek.

Az ő testük ez a vidék –

szeplőkkel borított lankák.

Villámcsapások alatt szántóföld ázik.

A búzatenger fodraiban vásznat bont egy ember,

arcán pipacsok mosolyával fest az égre.

Napraforgót olt a pipafüst kékjébe.

 

Kép: Pinterest – radikal.ru

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Bánfai Zsolt 10 Írás
Bánfai Zsolt vagyok, 1965-ben születtem Mohácson. Itt jártam a Kisfaludy Károly Gimnáziumba, majd Pécsett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára, később a Bánki Donát Műszaki Főiskolára Budapesten, végül ugyanitt a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Német szakos műszaki tanár, nyelvtanár és szakfordító vagyok. Életem meghatározó részét jelenti a zenén és természetszereteten kívül a szépirodalom, ezen belül is a versek. Rengeteg verset olvasok, tisztelem a magyar költészet nagyjait, számomra meghatározó József Attila, Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes életműve. 2018 augusztusától kezdtem magam is verseket írni, megjelentem már számos magazinban, néhány folyóiratban és több irodalmi portálon, valamint nyomtatásban is. Dolgozom az önálló kötetemen.