(Kép: Linda Felcey)
Összegömbölyödöm az ágyban,
mint egykor, mikor már szűk volt a hely
– puha, meleg, anyaóceán –
valami kényszerített, tolt,
vagy magam bújtam kíváncsian a világra?
Ott volt nekem a legjobb talán…
Álmomban sokszor a hajad még fekete,
bár egy éjjel már ősz pihéket
simítottam füled mögé a nyakadon.
Reggel majd lassan nyújtózkodom,
kibújok mellőled az urnából, anyám.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Pulai Éva
