Ha láttad már
ahogy a gyermeked
apád anyád barátod szerelmesed
szemét kékre csókolta a halál
láttad arcukra fagyni az örök-mosolyt
ha éjente beleborzongsz a hűvös
könnyes csendbe és álmatlan sóhajok között talál
az első korán ébredő madár hajnal-éneke
ha álmodban sem tudod átadni magad
a ringató kék csendnek
kerül a béke
és nem vágsz már többé fölfelé a hegynek
nem érzed a tavasz élet-illatát
csak a komor felhőket nézed
ők lettek társaid és vakítóak a boróka-kékek
ha régóta nem szomjazol a tiszta fényre
nem vágyod a lélek magasát
leszegett fejjel csak a mélybe látsz
rabul ejt a fájdalom elborít a hiány
hagyod hogy kivessen magából
és ujjal mutogasson rád a világ; ő az a tébolyult
aki elveszítette a gyászban önmagát
akkor a felhőkön át meglátod újra
egy angyal mosolyát
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Gősi Vali
