Sonkoly Éva : itt-ott

Odakint a szél esőt, zivatart hord.

Vizes, csipkézett ágakon át szalad,

messze fut a gondolat.

 

Sorakoznak emlékemben

a régi karácsonyok, s van

a most… itt-ott, ahol

már a keresztek sem vállalhatók.

 

Tenni kellene valamit, úgy álom előtt gondolom:

…” mert tiéd az ország, a hatalom…

mindörökké”… zúg fülemben, úgy akarom! 

 

– Ámen – felel az én lelkem,

s elém jön a múltból az én távoli

– karácsonyom.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.12.17. @ 22:46 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"