— Felszólítom L. Gáspár fiatalkorút, hogy azonnal hagyja abba a szamuráj karddal hadonászást az osztályban! Annál is inkább, mert most fejezte le a tanárnőt! — hasított bele az általános rettegés hangzavarába K. György, iskolarendőr érces hangja!
— Na, ne szenyózzá má! Beküldöm a mutert az meg majd jól pofán vág! — válaszolta a kissé túlspirázott ifjú. — A mútkó is úgy lefejelte a dirnyákot, hogy azt se tutta hun van! Ha meg sokat szarozó, elmegyünk az ombucmanóhó!
Kisvártatva befutott a rettegett anya, már kétszázötven méterről hallani lehetett a szitokáradatot! Mindezt szopránban, sikítva adta elő.
— Má megint ezt a áldott jó kisfijjamat basztassák, mert egy kicsit másabb a többiné? Ez egy rassziális megkülönböztetés! Minden nap úgy engedem a tanodába, hogy emondom nekije aztat, kisfijjam igyekezzé má felzárkózni! De a gyerek aztat monggya, a tornaórán ő nagyon igyekezik felzárkózni, de az a elvetemütt tornatanár aztat ordíttya: kartávolság, kartávolság! A gyerek meg javuló toleranciát mutat!
— Muter, tendenciát! — javította ki Gáspár a felajzott rokonát.
— Eztet abból is látni, hogy az elsőt sokszor többet járta, min a másodikat! Lefejezte a tanárnőt? Munkahejji balesemény! Minek adott fő a tanárnő filmesztétikából ojjant, hogy játszanak el jelenetet annak a japán Kurvaszavának a filmjébő! Annak ellenére, hogy tavajj kiszúrták a szemét nekije, mert ő akarta alakítani a dzsumurdzsákot!
A lecke fel van adva!
Mit tegyenek Gáspárkával?
Legutóbbi módosítás: 2017.06.10. @ 14:10 :: Schődl Gábor
