Lassan vajúdik a törékeny Hajnal,
kebléből vörös rögként tör fel a Nap;
méregcseppeket hullat színarannyal,
izzó máglyaként benne feledett arc.
– Kelj fel végre, oly hosszú volt az éjjel –
szól a megsemmisítő felismerés.
– Nem is aludtam, fuldokoltam kéjben –
válaszol rá unottan az ébredés.
Kiálts segítségért áruló magány,
éji álmaim igazzá váljanak;
te légy a kísértés öröklét taván,
árnyékként hozzád szálljanak:
vágyaim
Legutóbbi módosítás: 2016.04.09. @ 07:13 :: Dezső Ilona Anna