M.Simon Katalin : Kóborló

Költészet világnapjára

 

 

 

 

Ha ideje jön a kóborlásnak,
Rimbaud is tudta, 
üres a lelked, lankad 
szívverésed, rálépsz 
az útra, erődből még futja, 
ronggyá nyűtt napjaid 
számolatlanok, kezed 
zsebedben nincs mit 
keressen, lábad parancs 
nélkül jár világot, szemed 
szűretlenül tárol, éjjel 
égsátor fölötted, reggeled 
ott szép, ahol éred, talpad 
mosdatlanság marja, félve 
lépsz mosott aszfaltra, 
bolondnak hisz a világ, 
bánni időd kevés, lelked 
ujjong, s míg őrült 
elmédben új vers éled,
haza induló hajód eléred.

Legutóbb szerkesztette - M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin