Boér Péter Pál : Patkányok és emberek

 

— Régen, mikor a mamlaszok még vacilláltak, mi tökéletesen megtaláltuk ezt a helyet, ugye Főnök?

— Mit akarsz? — válaszolták négyen. Rádöbbentek, hogy egymástól függenek, mosolyogva nem reklamáltak egymásnak, hanem kórusban folytatták. — Mondd tovább, Semminevű!

A Semminevű „név” hallatán ketten felugrottak, vigyázzba vágták magukat, mert a beszélőn kívül még két, ebben a tisztségben kavargató ült ott. Amikor rájöttek, hogy nem róluk van szó, szomorúan visszaültek a vasfazék mellé, és ettek tovább.

— Csodálatosan rotyog a mi nagy üstünk, állandóan ég alatta a tűz. Az előbb azt vettem észre, hogy kibugyogott.

Semminevű nem bánkódott azon, hogy neki kisebb a kanala, mint a négy Főnöké, így is felhizlalta oldal- és egyenesági családtagjait.

— Főnök, az előbb kicseppent…

— Nem baj, majd zsíros lesz a föld és jobban terem az üst alatt. Akármit termelhetnénk magunknak, tűzvirágot is, persze csak hobbiból.

— Ja, és ott, az a hátul bámészkodó idenyújtotta a kenyerét, és egy cseppnyi ráesett…

— Micsoda? — ugrott fel egyszerre a négy, Főnök nevű egyszerre.

— Üsd ki a kezéből!

— Na de, Főnök!

— Azt mondtam, üsd ki a kezéből!

Valahányadik Semminevű elgondolkodott. Ha nem teszi, amit kell, kondérjogosulatlanságot kaphat, tehát ment, kiütötte a bámészkodó kezéből a kenyeret, még le is kevert neki két fülcsengetőset. Mit képzel ez, hogy az ő kondérjuk és fájuk alá mászkál zabálni?

Pedig már évek óta egy csatorna rácsán át öntötte be a többletet. Nem volt kinek adnia. Pontosabban ismerősöknek, barátoknak — nem is tudom vannak-e az ilyennek — adhatott volna, de ez szerinte elvtelenség lenne.

Hizlalta a patkányokat, akik már rég név szerint ismerték. Igen, jól értik! Nem ő ismerte név szerint a patkányokat, hanem a patkányok őt. Az említett, rusnyának vélt rágcsálók közt van egy mondás a gerinctelen patkányra, mégpedig az, hogy „ember”. Viszont ez az ember már annyi jót tett velük, hogy jutalmul kinevezték tiszteletbeli patkánnyá.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/