Csillagbökös ég tetején
Vándorol a gondolatom,
Örök útján bandukolva
Monológomat hallgatom.
Göröngyös, poros ösvényén
Gyakran megbotlott a lábam,
Nappal leültem a szélén,
Éjjel aludtam a sáncban.
Néha szekerek is jöttek,
Döcögve, tócsákat vágva,
És ha engedte a kocsis
Felültem a saroglyába.
Szalmát gyűrtem magam alá,
Hanyatt fekve megpihentem,
Csillagbökös ég tetején
Az Úr magához csalt engem.
Behívott a kocsmájába,
Borral kínáltak barátok,
Voltak, kik angyallá váltak,
És olyanok, kik zsiványok.
Nem tudom ím, mivé leszek,
Poharam emelem rátok,
Fenn a mennyben énekelek,
Lenn a pokolban nótázok.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.10. @ 21:47 :: Thököly Vajk