Bihari Csilla Rózália : Megírom

a költészetről ennyit, Uram

Hangoskodó kék betűket látok.

Miféle bűbáj ez, milyen átok

Igézett meg csendes gyilkos módra?

Miért nem hallom, hogy ketyeg az óra?

Szemeimben izzó, vörös katlan.

Ne, ne taszíts! Esküszöm ártatlan

Vagyok! Uram, szétmarnak a lángok,

Nem vagyok én boszorkány, se látnok

Ments meg! Kérlek szabadíts a kíntól

Amit e vers élesebbre csíszol.

A szavaim lángnyelvei nyalnak,

Inkább nekirontanék a falnak,

Csak ne bírnám szétszaggatott elmém. 

Nincs szeretőm, se szavam, se kelmém

Kifogytam én a kimondhatóból,

Ölelésből, csókból és adóból.

Ez mindenem, amit nekem hagytál

Ó igen és vészhelyzetre egy tál,

Hogy  lemossam kezemről a tintát,

Azt a véres, friss DNS mintát

Mivel írni örökre ítéltél.

Ó mondd, Uram, igazán mit véltél?

Képes leszek be nem csavarodni,

Szép múzsákba belehabarodni?

Erős leszek? Kigyógyulok ebből?

Az égésre igen jó a tejföl…

De ott belül sokkal jobban mardos,

Nem vagyok én olyan gyenge harcos,

De ha ezt is holnapig kibírom,

Megesküszöm Uram, hogy megírom!

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)