Még meleget ígér a napsugár,
de már kifelé igyekszik a nyár,
s két fuvallatba csípve valahol,
már érezni, hogy lassúdik a por,
a szél kerekét oldja már a fék,
és reggelente borostás az ég,
de vízbe mártózik még az öröm,
a víz türelme is kapóra jön,
s a barna bőrű csönd lassún oson,
a pisszenésre halkult fodrokon,
a változás, mint forrás fölbuzog,
egyébként minden végtelen nyugodt,
s a búcsúzgató évszak illatát,
szétkergetik a tóparton a fák.
Legutóbbi módosítás: 2015.08.11. @ 08:15 :: Böröczki Mihály - Mityka
