érzem a forró levegő vibrálását érzem a perzselő homokot a lábujjak közt úgy buggyan ki mint iszap egy marok szorításából és apró buckaként a körmökön elterül Sandymount valahol a város peremén egy villamos döcög s a fövényen hosszasan vonszolja maga után csikorgását
leengedem a redőnyöket kirekesztem a világot szűkülő pupillákkal csíkokra aprítom megsemmisítem és újra kirakom quilling napraforgókat rakok ki belőle van Gogh sárgákat minden kapura
az egyik kezemben Joyce a dublini emberek a másikkal homlokomon egy verejtékcsepp gyöngyét felfogom ma este is néptelen a színház üres széksorok előtt áll a dalnok hőség hőség elviselhetetlen a félhomály még őrzi az éj frissét a csendben egy kattanás bekapcsol a kávéfőző átmosása
minden változik a pázsit egyre sárgább a vadszőlő festeget tűzpirosra kerítéseket a gólyafészkek lakói kifeszített szárnyakkal állnak a napnak háttal majd ha jelez a biológiai óra indulnak valahol dézsé fellapozza jegyzetfüzetét fedlapja skót mintás a kedvenc sapkája is skót mintás és hosszú sorokat ró bele arról a bizonyos napról jelenleg P.s.U. Annus 94 Post Scriptum Ulixes szimbolikus határvonal a kalendáriumban Ezra Pound húzta meg azon a napon amikor James Joyce befejezte az Ulysses írását vedd ezt a könyvet és keress egy lakatlan szigetet kánikulában jók a lakatlan szigetek egy nap és az egész világ az emberek világa hát ezt a könyvet vidd magaddal a fordítók ajánlása és az enyém emelem hát poharam JJ kedvenc fehér borával arciduchessa jo jo jo serene magyansty az winevat feherbour
ha delel a nap kánikulában az észak-déli utak ontják magukból legjobban a meleget felezővonalra költözik a templom tornya is és a gázlókon házak vibrálnak photoshop és fata morgana árnyéktalanok az útjelző táblák az árokparton feketerigók széttárt szárnyakkal felborzolt tollakkal napfürdőznek első gondolat hogy hőguta de szétrebbennek napfürdőztek a kerekek hangja mint mikor a ragtapaszt téped a bőrről vagy a gyantás depilálás a csapágy duruzsol néha a váltó kattog ha már hegynek látszik a bugaci puszta kattog kattog kattog
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...