Marthi Anna : Képlékeny idő egy ruhatervező szemével

 

 

 

Felszabni az időt, varrni belőle valami bővebbet.

Így okoskodik az ember – ha nem a két fülén ül -,

a tudatánál lévő tán nem csupán mászik előre-hátra.

Itt a tavasz, a “belül” virágos rétje miért nem akar

kivetülni végre? Talán, mert nincs belül virágos réted.

Finom aranypor éllel mormogom monológomat a

napsütésnek. Kitérdepelt, és kikönyökölt lett a bánat,

amikor már tett a gondolattal kéz a kézben sétálhat,

felszalad a szem az égre, de a puhány bárányfelhőkkel

egyensúlyozó levegőt tovább gondolja szegény, vajon

milyen érzés a lebegés sok esőcsepp bátor kis testének?

 

Legutóbbi módosítás: 2015.04.18. @ 09:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak