Seres László : Széthullt éjszakák

 

 

 

 

Széthullt éjszakák zamatát őrzöm.
Bennem ring, míg ébreszt a hajnal.
Az árnyakkal többé nem vesződöm,
derengő csend ölében dal van.

 

Minden mozdulatod belém vésett
kőszobrát óvja ma is a múlt.
Hagyom, áthasson volt érintésed.
Nem keresek koronatanút.

 

Új hidakat senki nem állíthat
visszahozó pillanatainknak,
hogy az védjen minket, aki vádol.

 

Kiben meghalt a hit, kihunyt a fény,
annak gyógyír a csillagtalan éj,
míg megtisztul a szív önmagától.

 

(Kép: Horváth Piroska)

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.