Böröczki Mihály - Mityka : Lámpafény

Nyomtatás

Az esti dolgainkhoz igazítva,

a szalagkanóc egykedvűen szívta,

kis lyukak diktálták a körbe-csőből,

hogy mennyit szippantson a levegőből,

s kívánt fényhez éppen mennyi ég el,

mi föl-le srófoltuk egy kis kerékkel,

ha túlhajtottuk, füstölt az ebadta,

s a búra fényét kormosabban adta,

de tele lett a mesterséges Nappal,

no nem az egész tér, csak épp az asztal,

kis része volt a lassú est-egésznek,

s a kedvünk szerint váltakozó fénynek,

a lámpa méltót ingó árnya mellett,

a petróleum így vallott szerelmet,

egy pislogás volt, s ölelésnek láttam

az árulkodó, bámész félhomályban,

ma érintésre, tapsra, bármiféle

kis jelre vált a szerkezetek fénye,

s bár villódzódó nappalok az esték,

a szerte fényben nincs meg a melegség,

kis világosság legyen, azt se bánom,

de mint egy csillag, messziről is látsszon!