Pásztor Attila - Atyla : Görög Ilona

balladák nyomán, Kép: Johannes Vermeer

 

„Galambszívű édesanyám,

Segíts rajtam, tekints reám!

Mer’ meghalok virradatra…

Tekints reám, egy fiadra!

Meghalok szép Ilonámért,

Napfonatú gyöngy hajáért,

Rózsát nyitó mosolyáér’,

Csengő-bongó egy szaváér’,

Karcsú nádszál derekáért

Legszebb Görög Ilonámért!”

 

„Én magzatom, én gyermekem,

Mér’ búsítod bús életem?

Csináltatok csudamalmot –  

Ha felejtesz fegyvert, kardot.

Mindenforgót, mindenjárót,

Csodálják szép szűz leányok!

Fonják selymét, szedjék gyöngyét,

Gyémántkövét megpörgessék,

Egy szem fiam meg ne haljon,

Lányok közül választhasson.

S köztük lesz biz’ szép Ilonád,

Kinek szíve érted kiált!”

 

„Eressz, anyám, malmot látni,

Mindent járót megcsodálni!

Selymével fűzném a gyöngyét,

Hajamba virágot tűznék!”

 

„Malomhoz én nem eresztlek,

Kertbe három nap rekesztlek!

Mert, ki köves malmot forgat,

Hálót sző az lányságodnak!

Eredj immár, menj szobádba,

Hajtsd fejed hímes párnákra!

Bimbó vagy még s olyan hamvas…

Halk szavamra híven hallgass!”

 

„Bagolyszemű édesanyám!

Segíts rajtam, tekints reám!

Mer’ meghalok virradatra…

Tekints reám, egy fiadra!

Meghalok szép Ilonámért,

Napfonatú gyöngy hajáért,

Rózsát nyitó mosolyáér’,

Csengő-bongó egy szaváér’,

Karcsú nádszál derekáért

Legszebb Görög Ilonámért!”

 

„Én magzatom, én gyermekem,

Mér’ búsítod bús életem?

A bánatod majd’ megfojtott,

Szívemen éjt’ nappal forgott!

Csudatornyot, égig érőt

Építtetek s milljom lépcsőt!

Jöjjenek szép leány-szüzek

Gyújtani a felhő-tüzet,

Egy szem fiam meg ne haljon,

Lányok közül hadd válasszon!

S köztük lesz biz’ szép Ilonád,

Kinek szíve érted kiált!”

 

„Eressz, anyám, tornyot látni,

Kőcsipkéket megcsodálni,

Tüzet rakni, görög lángot,

Látni lobban a világot!”

 

„Toronyhoz én nem eresztlek,

De padlásra úgy rekesztlek,

Tested-lelked az gyötörje,

Tornyot kiért raktak össze!

Mert, kik égbe lépcsőn járnak,

Ahol mentek, lebucskáznak!

Bimbó vagy még s olyan hamvas…

Halk szavamra híven hallgass!”

 

„Tej-ringató édesanyám,

Segíts rajtam, tekints reám!

Mer’ meghalok virradatra…

Tekints reám, egy fiadra!

Meghalok szép Ilonámért,

Napfonatú gyöngy hajáért,

Rózsát nyitó mosolyáér’,

Csengő-bongó egy szaváér’,

Karcsú nádszál derekáért

Legszebb Görög Ilonámért!”

 

„Én magzatom, én gyermekem,

Mér’ búsítod az életem?

Tervem készül gyors bűbájjal,

Bürökfőzet varjúhájjal,

Bolondító beléndekkel…

Egy hetet bírj „holt” lélekkel,

S tiéd lészen szép Ilonád!

Tündér sem illenék hozzád!”

 

„Szekér vigyen temetőmig,

hol két galamb kergetőzik…

Szóljék mise is érettem,

Sorolják csak, mit vétettem…

Szórjanak pénzt koldusoknak,

Szenteltvizet társ-halottnak…

Némuljon, ki bárd vagy dalnok, 

Konduljanak érc harangok!”

 

„Úgy lesz, fiam, amint kéred…

S tudd, míg sápadt hold lesz képed,

Addig holt lesz szem-csillagod.

De jutalmad bőven kapod!”

 

„Eressz, anyám, látni holtat!

Most sirassam, most, nem holnap!

Eressz, többé lány sem vagyok,

Eressz, vagy holnap meghalok!”

 

„Kő Bálinthoz nem eresztlek,

Pince mélyén elrekesztlek!

Őrizzen száz akós hordó,

Hogy vájná szemed két holló!”

 

Megy a szekér, nagyot döccen,

Bálint feje is megbiccen,

S midőn lélek, harang kondul,

Erekben az élet mozdul.

 

„Ébredj, fiam, hajlok hozzád!

Bársony övben jön szép mátkád!

Piros csizmát vett a lelkem,

Úgy sírdogál kék selyemben.

Kelj fel, fiam, én magzatom!

Könnyemet már nem tarthatom!

„Ébredj, fiam, hajlok hozzád!

Éretted jön legszebb mátkád!”

S midőn lélek, harang kondul,

Bálintban a vér megmozdul,

Ilona úgy száj-csókolta,

Mintha élne s érte holna!

Szerelmük új lángra kapott…

Szólt a megholt csudahalott!

S kendőt, jegyet hogy’ váltottak?

Mint Mennyben jár angyaloknak!

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985