Hajnal van.
Az első fénysugár hűtlen
hagyja el a Napot,
szürke felhőket áttörve,
siet ragyogni bölcsőmre,
én még álmodom.
Mezítlábas angyalok,
bársonyos szárnyakon
várnak egy jelre,
halkan énekelve,
álmos hajnalon.
Suta lábain lépked felém
az újszülött élet,
csak most tanul járni,
lehetne bárki,
virradó fájdalom.
Legutóbbi módosítás: 2014.06.05. @ 14:09 :: Kató Marianna
