Horváth István : Egy mondat margójára

2014.06.09. Horváth István Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Szeretettel Z. M.-nek


Szépen öregszel – mondtad.

Múló, árva pillanat.

A bőr alatt valamennyi

fáradt, sárga zsírréteg,

s kívül az, amit éltem,

barázdált időtanú.

De ott, legbelül, ahol

se tér se idő, minden

együtt van, és összenő.

Így érik lassan eggyé

ezernyi szál, összeköt

múltat s jelent, kint és bent

egyre megy, s egyszerű, mint

játéknak az egyszer egy.

                *

 Csak élni,

– jaj –

csak élni nem az.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.06.09. @ 05:00 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.